Keisinger ház

-"A Perkins utca és a Huntington sugárút sarkánál lesz az."

Gyorsan betáplálva rájössz, hogy ez az egy legalább nem eldugott helyen van, s?t, egész jó környéken, de akkor csak tudnád, hogy miért van ilyen baljós el?érzeted? Bizonyára Otto miatt. Ahol ott van, ott biztosan a feje tetejére áll a világ... Pár perccel kés?bb már azon gondolkozol, hogy az épület körvonalai sem tetszenek annyira, már térképr?l sem. Valahol ott van a dolog a nyelveden de nem tudod kimondani, de mivel nem vagytok túl messze, inkább megkérdezed Ottot a további teend?kr?l.

-"Figyelj, én bemászok, de ha rám zárod azt az izét és elszelelsz, hát utat vágok magamnak, az hétszentség! Az a varázslós dolog meg marhaság. Ne szívd mellre, de lerí rólad, hogy fingod sincs a mágiához. Egy nagy varázsló olyat fog küldeni, aki megfelel?en jelképezheti a hatalmát és a presztízsét. Fater például engem küldene." [Itt gyorsan visszafojtod a kitörni készül? röhög?görcsöt annak a teljes tudatában, hogy ha Otto még egyszer bevág a humor-radarod alá egy ilyen sunyi poént, akkor ki fog törni bel?led a hahota. Az öreg Keisinger valószín?leg ugyanúgy nem küldené Ottot ahogy a huszon x éves önmagát sem. Ottonak valahonnan örökölnie kellett azt a tömény baromságot ami auraként veszi körbe és még fert?z is.]

-"Szerintem improvizálj valamit, de a Keisinger meg a Zann nevet hagyd ki a meséb?l. Majd meglátod hogy miért. Szerintem arra hivatkozz, hogy unokatesódnak kell, vagy emlegess valami Faustusos barátn?t. Az még hihet?bb és elég ártalmatlan ahhoz, hogy odaadják. A lényeg, hogy a Sátánt se emlegesd. szerintem vedd meg a saját pénzedb?l, azt ugyanis nem tudják hozzánk kötni. Ne aggódj, visszaadom azonnal, amint megvan, csak biztos néznének egy nagyot ha credsticken fizetnél. Árnyvadászok szoktak azzal fizetni, azokat meg a banya nem szolgálja ki."

-"Lenyomni az öreget? majd ha meg lesznek a cuccok akkor majd beszélhetünk a dologról." mosolyog sunyin Otto, amit?l egy jó nagyra n?tt rókára kezd el fölöttébb hasonlítani, de nincs ideje álmodozni, ugyanis egyre közelebb vagytok így be kell kászálódnia a csomagtartóba, ami kb annyira lehet kényelmes neki, mint egy bef?ttes üveg. Gyorsan rácsukod a csomagtartót és beparkolsz az épület elé, aminek a stílusára mostmár tökéletesen ráismersz. Meg mernél esküdni, hogy ez valamikor temetkezési vállalkozó volt. A stílus tökéletesen egyezik, de a kialakítás és a telek fölosztása is tisztára olyan, ráadásul az épülethez tartozó kis kápolna még mindig megvan. Nem tudod honnan jöhetett az a Wilbeforth fickó, de a boltja olyan, mintha egy katolikus templomban egy csapat sátánista ütött volna tanyát. Csodálkozol, hogy nincs el?tte hosszú sor a gót zarándokokból.

Az épület ahogy a neve is sugallja, amit egy nyikorgó, patinás bronz cégér hirdet az ajtó fölött, a Wilbeforth Antiquities antikvár mágikus könyvek és persze kellékek boltja, csak itt a "magical" helyett "black arts" van fölírva szögletes, félig olvashatatlan gót bet?kkel. A helyet gyertyák világítják be és kellemes meleg járja át, meg valami furcsa szagkeverék, talán doh és még valami, ami szerinted formalin. Amikor belépsz az ajtó fölé szerelt pici cseng? egy olyat kondul, mint egy igazi bronz templomi harang, amit?l egyb?l megáll benned az üt? és a szíved a torkodba ugrik. A polcokon sorakozó málladozó, rongyosra olvasott könyvek, mandragórák, aszott kezek, zsugorított fejek sem javítanak sokat a kísérteties hangulaton, de az a csápos valami sem, aminek a hatalmas üvegére latinul cikornyás bet?kkel írták föl azt, hogy [i:3fr6258b]"materiatis elementarium spiritus in corpore per formalinum conservatur"[/i:3fr6258b] Fingod sincs mi az, de egy bizonyos: nagyon rusnya. Kb. úgy fest, mint az ördög ragyás s*gge és egy mélytengeri polip keresztezése. Cthulhu szépségtippeket kérhetne az üveg reméled, hogy már élettelen lakójától. Zene gyanánt valami halk recsegés hallatszik és ütemes nyikorgás egy legalább százéves akusztikus [elektronikamentes] gramofonból, az eredeti zenéb?l emiatt semmit sem hallani, de amit sejteni lehet az az 1930-as évekre emlékeztet. Ezt valami keserves, disszonáns károgás is aláfesti, ami er?sen hajaz Otto heged?jére. Olyan, mintha száz varjút elevenen f?znének egy kuktafazékban. Reméled, hogy a kápolnában nem a Sátánt tartják láncon, mert kb. annak lehet ilyen koponyakarcoló hangja, ami mindjárt könnyeket csal a szemedbe és elzsibbasztja a füleidet.

A pultnál egy b? húsz centi vastag, karnyi hosszú, szerinted világítótoronyba való gyertya mellett egy sz?ke, veled nagyjából egykorú lány áll és hunyorogva próbálja kisilabizálni azt amit egy hatalmas könyvbe írhattak. Kedélyének ez sem tesz jót, de az sem, hogy a boltba egy árva elektronikus m?szer sincs, se egy riasztó, se egy t?zjelz?, még egy lámpa se. Ruházata az 1870-80-as éveket idézi, ha ami rajta van az eredeti, akkor fölbecsülhetetlen érték? lehet, ahogy az ékszerei is. El is csodálkozol azon, hogy senki sem jött még be elvinni a könyvbe merül leányzó ékszereit, meg azt ami a boltban van. Gyorsan a karpántodra nézel és rájössz, hogy most van hatalmas nagy baj, mert egyszer?en leállt. Csak reméled, hogy a kiberalkatrészeid nem fognak pár percen belül. Épp er?sen fontolgatod, hogy hagyd az egészet a frászba, Otto meg oda dugja föl a penészes fóliánsait hosszában, ahová keresztben nem férnek, amikor a bosszús hölgy feléd fordul.

-"Izé..." kezd kotorászni az asztalon zavarában, majd el?vesz egy szakadozott WC papír min?ség? cetlit, amir?l leolvas egy mondatot. Már az "izé"-nél nem tetszik a kiejtése, az ugyanis angolul moment amit a jenki "móment"-nek ejt, de ? NAGYON furán, kb. "möóüment"-nek ejtette és ezt az akcentust nem tudod sehová sem tenni.
-"Szpráéjkhen... szí... djüúcs..." bet?zi ki és a röhög?görcs kezd lassan kerülgetni, a csaj ugyanis gyanítod úgy akart rájönni, hogy Otto küldött-e vagy valamelyik német, hogy megnézte szótárból, hogy hogyan kérdezik meg németül azt, hogy "beszél németül?" csak mivel egy árva szót sem beszél németül, a saját furcsa angolján olvasta föl, természetesen az elb***ottabbnál is elb***ottabbul.

-"Mama! Gyere segíts már, légy szíves, mert sehogy se bírom kibet?zni ezt az ?rföldi nyelvet!" kiált hátra, mire megsz?nik a károgás. Ekkor a sz?keség feje fölött kigyullad a képzeletbeli villanykörte.
-"Hagyd csak, biztos nem német. Még csak nem is sz?ke!"
-"Jaaaaj, drága unokám, te bizony az vagy!" hallod a kápolna fel?l a zsörtöl?d?, reszel?s károgást. "Hitler szerinted sz?ke volt?"
-"Nem tudom, mama, fekete fehér volt a kép a törikönyvben..."

Ekkor egyszerre két dolog kattan a fejedben: az els? az akcentus, amit ugyan eddig életedben háromszor ha hallottál, de most egyb?l fölismered a brittet, ahogy egymás között beszélgetnek ezen a furcsa egy kiló rágott taknyon át szenvedve átcsámcsogott angol nyelven, a másik pedig, hogy nem kell ide semmilyen elektronika ha ki akarod fosztani a boltot. Simán átvernéd ezt a lányt. Egyedül az öregasszonytól lehet félnivalód.

El?ször esküdni mernél, hogy a dolgok fele csak m?anyag, de amikor belegondolsz, hogy a varázslatok m?anyagokkal nem mennek, a mandragóra meg vagy ezer receptben benne van, de még a mesében a boszorkányok is használják, szóval az valószín?leg igazi... Az hogy az aszott kezek, meg a zsugorított fejek valódiak-e azt nem tudod.

-"Millie! Kiszolgálod végre a vev?t, vagy szóljak édesanyádnak?" rikácsol hátulról a reszel?s, károgó hang, mire a lány kicsit elvörösödik, de legalább észbe kap.
-"Szia! Végre valaki, aki nem úgy beszél, mint aki háromszáz éve fosszilizálódott! Bocsánat, de a mama egy kicsit háklis néhány németre, akik folyton idejárnak. Egyébként Millicentnek hívnak... Örvendek..." közli veled egy kicsit zavartan egy enyha arcpírral, de ha jól sejted azt még az el?z?nek lehet köszönni. Eddig egyébként valahová 5 környékére tetted a listádon [neked egy kicsit ösztövér és egy kicsit angol] de amikor meglátod a mosolyát, akkor valahová 2 környékére esik, bár örülsz, hogy neked épp nincs félnivalód, a nemrég a sarokban kiszúrt póknak viszont bizonyára elég sok van, a hölgy ugyanis ha jól sejted innen a pultból kiharapná. [Igen komoly kapafogai vannak.]

-"Gondolom hallottál a Keisinger családról... Persze, de hülye vagyok, ha már itt vagy biztosan hallottál legalább az öreg professzorról... Képzeld, a mama még ?t is kirakta a boltból." hajol hozzád közelebb és mondja amúgy félsuttogva, afféle dicsekvésként.

-"Egy példányt? Ja, tényleg, bocsánat, hogy itt föltartalak..." fordul zavarában inkább a pulton fekv? hatalmas könyv felé. "Remélem tudod melyik kell, mert Turba Philosophorumból is van vagy három. Van egy Arthur Edward Waite féle 1896 ból, Egy Lazarus Zetsner féle 1661-b?l, meg van egy amihez csak évszázadot adtak meg, de valami nagyon alacsonyat. Persze reprint, ezekb?l az eredetik szerintem már meg sincsenek, maximum Vatikánban. Na jó, az ott fönn például eredeti..." mutat a pulttal szemközti polc tetejére. Elképedsz amikor meglátod azt a hat hatalmas vastag igazi föliókötetet.

-"Az pont a Zetsner féle Theatrum Chemicum. Annak az ötödik kötetében van benne a Turba Philosophorum, de az nagyon drága. Azt csak egyben lehet eladni. SZerintem a mama ezért tessékelte ki az öreg professzort. Biztos csak az ötödik kötetet akarta megvenni..."

-"Igazából annyira nem vészes a helyzet... Nem estél be a küszöbön és nem kérdezted meg, hogy itt árulnak valamit vagy csak ez csak egy könyvtár. Igazából akkor árultad el magad el?ször, amikor a telefonodon kezdtél keresgélni és hirtelen kiszaladt a vér az arcodból. Akkor néztelek meg, hogy mennyi alkatrész van benned. Másért nincs okod megijedni. Egyébként ne aggódj, amiért a lelked egy darabjával fizettél, az m?köd?képes marad. Ha pacemakered volna, az se állna le." magyarázza segít?készen a lány.

-"Persze csak addig, amíg nem teszel semmi ellenségeset." teszi még hozzá egy kicsit gonosz, szerinted hozzá egyáltalán nem ill? mosollyal.
-"Látod azt a nagy csiszolt üveget?" mutat föl arra a förmedvényre amit már akkor kiszúrtál amikor beléptél ide.
-"Exhibe teipsum!" parancsol az eddig eléggé élettelennek t?n? lakóra és tesz egy fura kézmozdulatot, ami egy fura V-bet?re emlékeztet, majd folytatja egy olyasmivel ami téged a cornára [metálvillára] emlékeztet [ I,,I, ]. Egy pillanatra elt?nik az az izé az üvegb?l és kett?tök között valami olyasmi jelenik meg a leveg?ben, amir?l neked az a véleményed, hogy rémálmaidban se jöjjön el?. Els? pillantásra azt gondolná az ember, hogy csápok, hegyes képz?dmények és furcsa, színek fortyogó tömkelegét látja, de amint alkalom nyílik közelebbi megfigyelésre, fölt?nik, hogy a dolog állandó mozgásban van. Folyton változik de a változással önmagába tér vissza, önmagát ismétli, mint egy nagyon bonyolult térbeli fraktál. Ennek a hipnotikus önmagába visszatérését lehet hol csápoknak, hol karmoknak, hol a semmib?l nyíló, agyarakkal körülvett pofáknak nézni. Csak pár másodpercig van jelen, de az is elég, hogy fölkavarjon, ilyet ugyanis még nem láttál. Nem tudod, hogy honnan szedték el?, de egy biztos, a világtól is annyira idegennek t?nik, mint amennyire egy nagyon komplex egyenletrendszer idegen Millicentt?l, ráadásul még barátságtalanul is néz ki. Józan elméd persze azt mondja, hogy kb. annyira lehet megtéveszt? a dolog, mint a barátkesely?. A név miatt valami cuki kispulykára emlékeztet? aranyos dolgot várnál, nem egy jó méteres, hatalmas, büdös és elég komor kinézet? ragadozómadarat. Elméd ösztönös fele viszont csak annyit tesz hozzá, hogy adja az ég, hogy ne ezt küldjék utánad, amikor leesik nekik hogy átvágtad ?ket.

-"Látod? Nem is olyan vészes." mondja olyan mosollyal, mintha csak egy jegyzetet mutatott volna, vagy valami képet. "Asztrálisan kicsit nagyobb is és csúnyább is, de különben ugyanolyan exonóm, mint mondjuk egy elementál." magadban följegyzed, hogy amint Erika hazaér, meg kell majd kérdezned t?le, hogy mi az az exonóm. Talán ez volt ennek a szörnyetegnek az egyetlen el?nye.

-"Szóval az a hat kötet..." indul meg a polcok felé. "Segítenél leszedni légyszíves? Semmi komoly, csak magasan van és elég vész egyenként lecipelni, meg amúgy is a tiétek lesz, szóval ha nem gond leadogatnám..." mondja és odatol a polchoz egy jó magas létrát. Gyanítod, hogy az az izé az üvegben a varázslást se nézi jó szemmel, bár szemeket még nem tudtál megfigyelni rajta. Amikor az els? kötet a kezedben landol, az az érzésed, hogy ezt bizonyára ólomlapokba karcolták, ugyanis a méretéhez képes valószer?tlenül nehéznek t?nik. Pár perc múlva egy kisebb könyvtorony tölti be szinte az egész pultot. Gyorsan beüti az összeget egy teljesen mechanikus, elég antik kinézet? pénztárgépbe [1906 el?tt készítettek teljesen mechanikus modelleket], amit?l eláll a lélegzeted. Biztos, hogy elég ritka lehet a dolog, ha 27 ezer nuyent kérnek érte... Digitálisan gyanítod harmadáért beszerezhet? vagy olvasható volna.

-"A barátn?d megemlítette, hogy itt credstick szokás, vagy arról is elfeledkezett, mint ahogy róla is elfelejtett említést tenni?" mutat az ominózus formalinos üveg felé. Belül mentálisan fölüvöltesz, hogy "OTTO B**ZEG! KINYÍRLAK!", ugyanis egy nyavalyás buznyákot sem tudsz elérni elektromosság nélkül így most mehetsz a csomagtartódhoz, ami nem volna akkora probléma, de amikor másodszorra belépsz, tuti nem fogod a banyát megúszni, amikor megszólal az ajtó fölé szerelt miniat?r gong. Viszont most elektromosság nélkül le se tudnak nyomozni, holnapra viszont már nemhogy nem lesz egyszer? a dolgod, hanem egyszer?en lehetetlen lesz...